Csatangolás víz alatti városban
Géczi Jánosnak
Éjjel vihar volt a tengeren
A Göncölszekér rúdjába be
leakadt egy felhő és Kornati
alvó szörnyeire borított
a az eget Verejtékben he
vertem vackomon és a lezárt
szemhéjamon keresztül törő
villámok szétverték agyamban
a repceföldeket Azt hiszem
akkor nagyon féltem mert reggel
verejtékben ázva hevertem
napszítta csontokból eszkábált
vackomon (A krokodil-sziklá
ból kilép a bestia foga
it csattogtatva a part felé
indul A part felé ahol ját
szó gyermekek és napozó ter
hes nők Még nem bántja őket A
rózsákat zabálja fel a fe
hér ház kertjében Mire a hely
ére visszatér otromba tek
nős lesz belőle Óriás és
éhébe dermedő kő És rett
egés hullámzik körülötte)
Ami létező az felejthet
ő Ami nem létező az tud
hatatlan marad mondta Szájáb
ól rózsák patakzottak elő
Hirtelen hervadó fekete
szögek Hajóbordák meredtek
az égnek A sonkakagylók tömeg
es halálán merengett s azon
a hidroplán miért emelked
het túl a lebukó napon Víz
alatti városra sóvirág
ok könnye permetez A mered
ek falon komor vasak fognak
komor zenékbe Krokodilszem
szétkotort parázs közt a hold a
bennszülött isten áldozati
lakomáján Szavak gördülnek
alá akár víz csiszolta göm
bölyű kavicsok az eldőlt hor
izonton A darázs mézt hordoz
potrohán A párduc visszagöm
bölyödik ifjúsága köve
i közé Pofáján vér rozsdáll
A rózsa vére Colentum éb
red A túlparton megcsillan a
légiók vértjén a darázs méz
e Ahogy fordulok belenyil
all a fejem All that jazz a ró
mai karneválon Buborék
ban szomjúság és hűség Jó nagy
lovak mondta a jó nagy lovak
ra a hajnal fényes eszköze
ivel felszerszámozottakra
Colentum nem hisz a kövek rajz
olatának Róma a könnyek
nek Kövekre hajtott maszatos
arccal ébredek Könny vér takony
A kertben vetkezett le Köpeny
ét egy kövön hagyta és elin
dult át a vizeken a vizek
hez át A napszítta csontvacok
ból reggelre kikeltek a vér
ebek Vizek torkát megtöltött
e a halálba induló szam
arak bőgése A hátamra
fordultam de nem váltak le arc
omról a kövek Már halálod
ig hordoznod kell őket mondta
Kertjében vasak és pálmafák
A szamarak ordítása át
üti a távolság koszos dísz
leteit A szörny visszahátrál
a sziklába A parton játszó
gyermekek és napozó terhes
nők szétszórt csontjai A kertben
lángol a bordó tóga A nagy
csarnok lüktető mozaikján
(vakond és a varangy várakozik)
(Megjelent az Alföld 2021/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szurcsik József munkája.)
Hozzászólások